Ahogy mondani szokás: minden csoda három napig tart, így – természetesen – a bajnoki címvédést követően folytatódtak a dolgos hétköznapok, a hétvégéken pedig két XCO-s erőpróba következett: a II. Decathlon-Ples Borsodnádasd XCO Magyar Kupa, illetve a szakág Országos Bajnoksága Sopronban.
Ez utóbbin csapatom, a Vitalitás SE, 5(!!!) bajnoki dobogós helyet hozott Balassagyarmatnak, ami több, mint bámulatos!
Az elmúlt hétvégén megtörtént az, amiről álmodni sem mertem: megszereztem monti maratonos pályafutásom “zsinórban” 5. elit MTB maraton bajnoki címét, méghozzá úgy, hogy az elmúlt heti világbajnokság 8.(!) helyezettjét tudtam magam mögé utasítani! Hát… ezt sem gondoltam volna idestova 7 esztendővel ezelőtt, amikor először vettem részt “montis” eseményen…
Ha egyetlen szóval kellene összefoglalni a múlt hétvégi ausztriai monti maraton vb-t, annyit mondhatnék: BRUTÁLIS! 
Habár sem a terepviszonyok, sem az időjárás nem volt számunkra a legkedvezőbb, a válogatott minden tagja kitett magáért, s hatalmasat küzdve – az ellenfelekkel, a pályával, sokszor talán önmagával is – végül szépen célba ért.
A sors fintora, hogy ismételtem négy évvel ezelőtti eredményem: újfent a 46. pozícióban haladtam át a célvonalon. Viszont ez a szám volt talán az egyetlen dolog, ami a grazihoz volt hasonlítható…
