A pihenős hétvégét “kompenzálandó” a Flavin 7 Tereptriatlon OB-n és a II. Ózd Kupán gyűjtöttem az elmúlt hétvégén az érmeket. Mondhatnám persze azt is, hogy “ölembe hullott” a két győzelem, hiszen sajnos nemem béli ellenfélből túl sok nem akadt a felsőtárkányi, ill. ózdi versenyeken. A versengés azonban így sem maradt el; a fiúk mellett nem lehet unatkozni! 
Egyszerűen imádom ezt az időjárást! Semmi szétfagyás, semmi sárban való dagonyázás… még a lábaim is jobban forognak a nagy hőségben. De ha tudományosan nem is megalapozott eme tapasztalat, egy dolog biztos: az én kedvem a legjobb a kánikulában! 😉
Ez pedig nagyon is kellett a győzelemhez!
Alcímként talán azt is adhatnám, hogy “Minden jó, ha a vége sprint”, ugyanis a tavalyi esztendőhöz hasonlóan újra másodpercek döntöttek a helyezésemről – ezúttal az ezüstéremért kellett kipréselnem magamból a maradék erőt az utolsó km-en, 5:05 óra versenyidőnél, a hatalmas hőségben. Még jó, hogy kedvemre valóak az ilyen körülmények. 😉
