Ha ezzel a szuper eredménnyel az örökkévalóságba nem is vonulunk be, a helyiek legendái között biztosan megemlítenek minket – egyszerűen hihetetlen volt az a tisztelet, kedvesség és nem utolsósorban rajongás, amivel fogadtak minket a célban, s a pódiumon egyaránt.
Kezdem a végével: Adelheid Morath és Mariske Strauss mögött érkeztem harmadikként egy igencsak erőt és kitartást próbáló pályán, cirka 3 és fél órás küzdelem után.
Részletek holnap!
Habár a múlt hétvégi versennyel illene kezdenem, egy örömhír most meg kell előzze:
Amikor már szinte 0 esély látszik arra, hogy szíved vágya teljesüljön, mégis megtörténhet a csoda. Valahogy így vagyok/vagyunk mi is ezzel, ugyanis holnap délután elrepülünk a Távol-Kelet gyönyörű szigetére, Langkawira, hogy egy újabb UCI Marathon Series állomáson, majd azt követően egy ötnapos versenyen vehessem fel a bringás kesztyűt a világ elit versenyzőivel.
Hamarosan folyt. köv.!
