Nem tudom, ki hogy van vele, nálam mostanában épp fordítva működnek a dolgok: minél rosszabb időjárási körülmények között kell versenyeznem, annál jobban teljesítek! Ezek után ne is mondjam, hogy nem vagyok mazochista, ugye?! 😉

Nem tudom, ki hogy van vele, nálam mostanában épp fordítva működnek a dolgok: minél rosszabb időjárási körülmények között kell versenyeznem, annál jobban teljesítek! Ezek után ne is mondjam, hogy nem vagyok mazochista, ugye?! 😉

A mai, második napon a szervezők az East to West elnevezésű szakasszal kedveskedtek nekünk: a szigetet kelet-nyugati irányban szeltük át egy 45km-es XCP, azaz point-to-point etap keretében. A táv hallatán az ember jobbal gondolhatja, hogy egy hazai középtávú maraton is hosszabb ennél, de elhihetitek, nem volt egyszerű történet.
A mai napot szintén sprinteléssel zártam: 5 km lóhalálában való megtétele után 10. helyre tudtam felküzdeni magam. Lógott is a nyelvem… 
Alig szusszantunk egy picit a szombati maratont követően, s már azon kaptuk magunkat, hogy a Langkawi International Mountain Bike Challenge ötnapos etapversenyen küzdhettünk magunkkal, az ellenfelekkel, az időjárási viszonyokkal, no meg a tereppel. Fesztiváli hangulat övezi a környéket; olyannyira, hogy még nulladik napunk is volt! Ma pedig már az első etapot is sikerrel tudhatjuk magunk mögött. Habár problémáktól, nehézségektől nem volt mentes ez a két nap, ez a fotó talán visszaad valamit abból, hogy is érezzük magunkat: