Ha a szezonom utolsó versenyét kellene két szóban jellemeznem, valószínűleg a “szélsőséges” és a “kapkodós” kifejezés lenne a legtalálóbb. Hosszas levelezgetés és huza-vona után végül az utolsó utáni pillanatban sikerült eljutni az immár 30. jubileumát ünneplő Roc d’Azurra.

A bringás rendezvénysorozat 83km-es maraton futamán állhattam rajthoz – mivel ez a táv kapta a Marathon Series minősítést – s biztosíthattam be világranglista-vezető pozíciómat idénre az ott elért 6. helyezésemmel.

Szóval összességében nincs okom a panaszra, épp ellenkezőleg: hálás vagyok a lehetőségért, hogy ott lehettem, s “kipaszírozhattam” magamból a maradék fizikális-szellemi-lelki tartalékokat. Az pedig, hogy mekkora információ-szegénység jellemezhet egy elvileg komoly és nagy rendezvényt, más lapra tartozik… Egyébként rendesen “ki is borult a bili”, amikor sokadszorra kellett szembesülnöm azzal, hogy nem mennek gördülékenyen a dolgok. Így utólag azonban igyekszem inkább a pozitív oldalát megragadni, mert volt ám az is bőven!

Olvasd tovább →

Ma beütött a krach…

Az 5 körös XCO versenyünk 10.30-kor kezdődött, újfent az Oriental Village-ben kijelölt területen. A pályában igazán egyetlen lejtőzős szakasz volt problémás a sár miatt; a többi résszel komolyabb probléma nem volt. Na jó, a mai napra is kijutott egy 4-5 perces tekerhetetlen egynyomos felfelé, egy iszonyat meredek aszfaltos kaptató, s a már ismert dzsungeles csiki-csuki. Tehát a pálya nagy része a mai napon is “újrahasznosított” volt, csak a menetirányt változtatták meg, s természetesen rövidítettek.

A 40 perces melegítés után valamelyest jobbak voltak a lábaim, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a versenynapok terhelése sem múlik ám el teljesen.

De lényeg a lényeg, a második körben sikerült összeszednem egy első defektet, s pechemre a legközelebbi technikai zónáig majdnem 3 km-t kellett futnom a bringával. Habár addig sem tűnt kivitelezhetőnek a körhátrány nélküli célba érés, a zónából elindulva már ahhoz sem fért kétség, hogy a 3. köröm végeztével számomra véget ér a verseny.

Sajnos eredménylistát még nem találtam, így sem a mai napi, sem pedig az összetett helyezésemről nem tudok semmit. Annyi viszont biztos, hogy ezzel istenhozzádot mondhatok az előkelő 9. pozíciónak.

A lányoknál Eva Lechner nyert, utána Maja Wloszczowska, majd Lea Davison érkezett. A fiúknál a délutáni futamban a zivatar ellenére is az erőviszonyok szerint alakult a végjáték: Maxime Marotte nyert Stephanie Tempier és Emil Lindgren előtt.

Holnap már csak egy 30 perces futamunk lesz a tengerparton, az utolsó energiákat is mozgósítani kell!.