A Szilvás Marci általában esős-sáros verseny, ennek ellenére (plusz a hét közbeni nyárias idő okán) nagyon bíztam abban, hogy porozni fog a pálya. Hát, majdnem…
Azonban a középtáv pályáján a nagy dagonyázás elmaradt, s habár volt néhány saras szekció, csak megembereltem magam, s behúztam az abszolút első helyet. Ehhez persze nem jött rosszul egy kis legális dopping sem: az új, kék(!) WTB kerékszettem! 
Hát… ez volt a a verseny, amit annyira nem vártam. Na nem azért, mert nem tartogatnak kihívást a Kőris-hegy meredek kaptatói, vagy mert a Cuha-patakon való sokszoros átkelésnek ne volna különleges varázsa, hanem mert egyszerűen teljesen “kipurcantottam” magam a héten, s az elmúlt hetek eseményei sem “ülepedtek” le még az agyamban. És hát itt volt még a hetek óta tartó cudar idő…
Akkor mégis mire volt ez jó? Magamtól úgysem visz rá a lélek a sarazásra… 😉 Néha pedig be kell áldozni kisebb dolgokat egy nagyobb cél érdekében…
Egyébként, bármily hihetetlenül hangzik is, a körülmények ellenére – amelyek, hozzáteszem, egyáltalán nem voltak olyan szörnyűek, mint amire az előzetes híresztelések alapján számítottunk (a középtávon, legalábbis) – nem volt hiány az élvezetes és izgalmas pillanatokban sem!
Tőlem talán szokatlan bejegyzéssel jelentkezem most, hiszen az esetek többségében a versenyeimről szoktam mesélni. Régóta motoszkál a fejemben, hogy bemutassak pár általam kedvelt és használt eszközt/kiegészítőt, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy “á, nem értek én ehhez, nem vagyok valami nagy műszaki érzékkel megáldott ember, a bölcsész agyammal meg nem sokra megyek, ha technikáról van szó…”.
Viszont annyi noszogatást kaptam már, hogy “de, de, írjak már”, hogy csak nekiveselkedek! Előre bocsátom, szigorúan szubjektív leszek, a komoly technikai leírást nem én fogom prezentálni. 😉
Kezdésnek jöjjön egy megújult ismerős, Hamupipőke új cipellője, a Sidi Drako!
