Hát… ez volt a a verseny, amit annyira nem vártam. Na nem azért, mert nem tartogatnak kihívást a Kőris-hegy meredek kaptatói, vagy mert a Cuha-patakon való sokszoros átkelésnek ne volna különleges varázsa, hanem mert egyszerűen teljesen “kipurcantottam” magam a héten, s az elmúlt hetek eseményei sem “ülepedtek” le még az agyamban. És hát itt volt még a hetek óta tartó cudar idő…
Akkor mégis mire volt ez jó? Magamtól úgysem visz rá a lélek a sarazásra… 😉 Néha pedig be kell áldozni kisebb dolgokat egy nagyobb cél érdekében…
Egyébként, bármily hihetetlenül hangzik is, a körülmények ellenére – amelyek, hozzáteszem, egyáltalán nem voltak olyan szörnyűek, mint amire az előzetes híresztelések alapján számítottunk (a középtávon, legalábbis) – nem volt hiány az élvezetes és izgalmas pillanatokban sem!
