Úgy látszik, nagyon szerethetnek az égiek, ugyanis újfent eső nélkül, jó kis melegben versenyezhettem kedvenc szakágamban az írországi Ballyhourában, hiszen az elmúlt múlt vasárnap ott rendezték meg az MTB Maraton Európa-bajnokságot. Mint bizonyára sokan értesültetek róla, van ok az örömre, hiszen újra (saját csúcsomat megdöntve!) top tízbe tudtam kerülni: ezúttal az előkelő 9. helyen haladva át a célvonalon! 
Huh, ilyen kemény(nek ígérkező) hónapom sem volt még az elmúlt 7, versenysporttal töltött évem során: két kontinensbajnokságon és egy világbajnokságon képviselhetem kis hazánkat, s mérettethetek meg a montisport “nagyjaival” és “trónkövetelőivel”!
Az elmúlt vasárnap az XCO szakág Európa Bajnokságára került sor Németországban, most hétvégén Európa legjobb maratonosai küzdenek meg Írországban, a hónap végén pedig maraton VB a világ másik végében, Dél-Afrikában! Van mit aprítani a tejbe, úgy érzem…
Hát… ez volt a a verseny, amit annyira nem vártam. Na nem azért, mert nem tartogatnak kihívást a Kőris-hegy meredek kaptatói, vagy mert a Cuha-patakon való sokszoros átkelésnek ne volna különleges varázsa, hanem mert egyszerűen teljesen “kipurcantottam” magam a héten, s az elmúlt hetek eseményei sem “ülepedtek” le még az agyamban. És hát itt volt még a hetek óta tartó cudar idő…
Akkor mégis mire volt ez jó? Magamtól úgysem visz rá a lélek a sarazásra… 😉 Néha pedig be kell áldozni kisebb dolgokat egy nagyobb cél érdekében…
Egyébként, bármily hihetetlenül hangzik is, a körülmények ellenére – amelyek, hozzáteszem, egyáltalán nem voltak olyan szörnyűek, mint amire az előzetes híresztelések alapján számítottunk (a középtávon, legalábbis) – nem volt hiány az élvezetes és izgalmas pillanatokban sem!
