Nehéz szívvel vágtam neki a hétnek, ugyanis drága Pribeli István, akit csak “Prikos”-nak hívtunk, tragikus hirtelenséggel itt hagyott bennünket. A sportversenyeink technikai “lelke”, de még annál is sokkal több ő nekünk – igen, így, jelen időben, ugyanis tudom és érzem: ideiglenes csupán ez a távollét. Emellett pedig egy hatalmas kincs azok számára, akik ismerősének tudhatják magukat – boldog vagyok, hogy közéjük tartozhatok!
Milyen fura az élet: a hétvégi XCO Magyar kupa állomás szintén egy lelkes sportbarátra, Goda Péterre emlékezve került megrendezésre, aki szintén hirtelen távozott tőlünk.
így a hét elején rendezni kellett a soraimat, értékelni, újraértékelni sok mindent. A hét második felében újra előtérbe tudtam helyezni az edzéseket, pénteken és szombaton is keményen gyűjtöttem a szintet és a kilométereket. És vártam az XCO Magyar Kupa következő állomását.
