2009 – a legjobb évem… ezidáig ;-)

Úgy érzem, elégedett lehetek a teljesítményemmel, szerénytelenség nélkül mondhatom. A befektetett munka szépen termi gyümölcseit.

Túl vagyok egy Téli Triatlon EB-n korosztályos másodikként, egy Rövidtávú Duatlon EB-n korosztályos hatodikként, bár legbüszkébb az Ironman teljesítésére vagyok, hisz 12 órán belüli időt mentem elsőre! A “hab” azon a bizonyos tortán pedig a VB-s szereplés Ausztriában: kemény volt, de sikerült abszolválni az egyik legtechnikásabbnak tartott pályát, még ha kis technikai gond mellett is. A Mátra Maratonon aratott győzelmemmel pedig megtartottam a Top Maraton Kupasorozat összetett vezető helyét. A Magyar Kupában ugyan csak második lettem, de ez egyáltalán nem baj, sőt, hisz úgy szereztem meg ezt a pozíciót, hogy a vinyei futamon nem is tudtam ott lenni (hisz egy időben volt a Duatlon EB-vel). A belgiumi Cyclocross EB pedig egyszerűen felejthetetlen volt. És halálos! 😉

Decemberben pedig egy szép elismerést kaptam: Első osztályú sportoló lettem duatlonban! Ez nagy meglepetés volt, nem sokan kapták ám meg a címet. Én, a montis…  :-)

Versenyileg ez történt:

Olvasd tovább

2008 – alakul a dolog… ;-)

Statisztikailag nézve nagyon jó évet zártam: 42 indulásból 25 arany-, 9 ezüst- és 7 bronzérem. De ami ennél is fontosabb: fejben is kezdtem alakulni. Mit jelent ez? Leginkább azt, hogy kezdtem elhinni, hogy igenis lehetek partiban az elit női mezőnnyel. Leginkább ez okozott problémát: bebeszéltem magamnak, hogy “á, velük úgysem lehet versenyezni”, s pszichésen ez blokkolt is rendesen. Amíg Szász úr Győrújbaráton még 2007-ben ki nem ugrasztotta a nyulat a bokorból (eljött velem középtávra, mert, mint utólag mondta, nem akarta elhinni, hogy tényleg csak ennyi van bennem). Igaza is lett. A lányok meg nem akarták elhinni, hogy megy ez jobban is, mint azelőtt.

Olvasd tovább

2007 – az első (majdnem) teljes év

A győrújbaráti verseny után végleg eldöntöttem: a Vitalitásban a helyem (az egyik legjobb döntés volt). Közben belekóstoltam az OX-be (azaz XCO-ba) is, amibe majdnem beletört a fogam: sikerült egy emlékezeteset szállnom a Pilis Kupán (nem mintha emlékeznék rá, mi is történt…) A fahídon, jobban mondva felüljárón ugrattam egy szépet – csak az érkezéssel volt a baj. Agyrázkódás, mentő, Margit Kórház – de lábon jöttem haza, halleluja!

Olvasd tovább