Ez az esztendő a jubilálás éve is volt: megszereztem rövidke sportkarrierem 10.(!) felnőtt bajnoki címét! Habár hullámvölgyekkel tarkította éven vagyok túl, úgy gondolom, a balesetek, negatív történések is a fejlődésemet segítik elő. Egy biztos, az edzés önmagában még nagyon nem elég ahhoz, hogy eredményes légy…
Az idei “termés”:
Egy újabb mozgalmas év, sok-sok válogatott szerepléssel – egyre közelebb víve kis hazánkat Londonhoz… Újabb világlátás: tavasszal Cipruson, ősszel pedig Malajziában adatik meg a lehetőség, hogy többnapos versenyeken gyűjthessem a tapasztalatot – és persze az olimpiai kvótára való pontokat. Csípjatok belém, ez biztos csak álmom…
Úgy érzem, ebben az esztendőben is sikerült szépen araszolgatni a fejlődés rögös (néha inkább köves) ösvényén.
Mivel az idei év már az olimpiai kvótaszerzés jegyében tellett, a montizásra fektettük a nagyobb hangsúlyt. Így, sajnos, lemondásokra is kényszerültem: sokkal kevesebb kiegészítő, ún. “étvágycsökkentő” versenyen vettem részt, s így el kellett vetnem az újabb Ironman cím megszerzésének gondolatát is. Egyelőre! 😉
De korántsem vagyok szomorú, hiszen a magyar viadalok mellett több külföldi XCO versenyen is részt vehettem, így ellátogathattam Csehországba, Szlovéniába, Erdélybe és Törökországba is – hatalmas élményt, továbbfejlődési lehetőséget, illetve egész szép mennyiségű kvalifikációs pont megszerzését jelentette mindez.
