A legutóbbi beszámolómat azzal a jó hírrel zártam, hogy az elmúlt egy esztendő hullámvölgyei ellenére nagy álmom vált valóra azzal, hogy a Nemzetköri Kerékpáros Szövetség (UCI) Marathon Series sorozatának világranglistáján (október végétől) “bitorolhattam” az első helyet, s a periódus lezárultával összetett győztes is lehettem.
Hatalmas élmény volt, hogy az év – s a maraton szakág – legnagyobb eseményén elsőként szólítottak rajthoz, s így a nagyközönség is szem- és fültanúja lehetett, hogy “Hungary”-ben is teremnek még céltudatos bringások! A válogatott mez egyébként osztatlan sikert aratott, s habár szerintem túl sok benne a piros szín, a virágminta tényleg különlegessé teszi.
De miért is “kellett” ez a duplázás éppen a VB előtt? A szombati XCO verseny C2-es minősítése végett az ott megszerzett helyezés pontjai már beleszámítanak a riói olimpiai kvalifikációba, míg a vasárnapi tereptriatlon a lelkemnek kellett. Mégiscsak gyerekkorom kedvenc strandolóhelye a bánki tó… 