A pihenős hétvégét “kompenzálandó” a Flavin 7 Tereptriatlon OB-n és a II. Ózd Kupán gyűjtöttem az elmúlt hétvégén az érmeket. Mondhatnám persze azt is, hogy “ölembe hullott” a két győzelem, hiszen sajnos nemem béli ellenfélből túl sok nem akadt a felsőtárkányi, ill. ózdi versenyeken. A versengés azonban így sem maradt el; a fiúk mellett nem lehet unatkozni! 
A multisportok, különösen a terepduatlon és tereptriatlon, mindig is nagy kedvenceim közé tartoztak, Viktorról nem is beszélve, így a szombat reggel Felsőtárkány felé vettük utunkat. A Bükk egyébként is kedvelhet engem, mert az utóbbi pár esztendőben minden ottlétemkor egy aranyéremmel ajándékozott meg. Tartsa meg jó szokását!
A 10 órakor rajtoló OB távja 500m úszásból, 15km montizásból és 5 km futásból állt, így, csakúgy, mint a Duna maraton előtt, egy jó átmozgatásnaktartottam a másnapi montiverseny előtt.
Az úszótáv rövidsége miatt nem tartottuk fontosnak, hogy neoprént is magunkkal vigyünk, ami nagy hibának bizonyult. Ugyan hallottam hírét, hogy a kis tavacska vize igencsak “friss”, azzal azonban csak a helyszínen szembesültünk, hogy mindez azért van, mert egy forrás táplálja, ami a beömlésnél cirka 8C fok körüli… A tó átlagosan pedig 16C fokos volt. A rajt előtt valahogy nem nagyon akaródzott a feltétlen szükségesnél több időt tölteni a vízben.
Az alacsony hőmérséklet teljesen sokkolt, a fejem egyszerűen nem bírtam betenni a vízbe, majd’ szétfagytam. Szerencsére a tó naposabb oldala tűrhetőbb volt, de a 2,5 kör maga volt az örökkévalóság. A depóba érve az agyam még ki sem olvadt, a végtagjaimról nem is beszélve. Hát, nem ez volt életem legjobb úszóideje…
A bringán azonban már magamra találtam, s szépen előzgettem az előttem haladókat. Korábban, az Ostoroson szervezett verseny visszatérő vendége is voltam, az a pálya viszont “virágszagolgatósnak” számított a felsőtárkányihoz képest – most 550m-es szintemelkedéssel kellet megküzdenünk.
Az Egri Triatlon Klub gárdája igazán kitett magáért, kemény, s izgalmas nyomvonalat alakítottak ki. Igazából a bringapálya jelölése lehetett volna picit bringásbarátabb: a fehér szalagokat nem mindig volt egyszerű észrevenni, illetve a Bükk maraton “krétaporos” jelzései is okozhattak fejtörést.
A futópálya jelölése szuper volt, a pálya maga pedig szintén nem volt “piskóta”: 200m szintet kellett megmásznunk (néha szinte szó szerint) az 5 km-en. Gondolva a másnapra a futáson, csakúgy mint a bringán dinamikus, de nem gyilkos tempót választottam. A futásnál egyébként nem is a hegymenetre, hanem a lejtőkre kellett nagyon odafigyelni.Sajnos nagyon hamar eltelt az 5 kili, annyira élvezetes volt futni a Bükkben, nem is éreztem az idő múlását.
Nemsokára a vitalitásos különítmény többi tagja, Viktor, Gombi és Goni is megérkezett. Az előre hozott eredményhirdetést követően gyors szénhidrát-visszapótlás következett, majd irány vissza Hatvanba. Az terv az volt, hogy utazunk is tovább Grazba, hiszen másnap indulni szerettem volna az újabb Marathon Series. Azonban tervünk kudarcba fulladt, nem tudtunk időben továbbmenni, így kénytelenek voltunk újratervezni a vasárnapi programot. Bántam nagyon, de pihenés nélkül őrültség (és pénzkidobás az ablakon) lett volna a projekt.
A B-terv egyébként is a II. Ózd Kupa volt megjelölve, hiszen az XCO Magyar Kupa utolsó előtti állomásáról van szó, ráadásul most hétvégén nem tudok a salgótarjáni futamon rajthoz állni. De erről mindjárt bővebben.
Szóval vasárnap délelőtt Ózdra autóztunk. Megérkezésünkkor Patrik és Dávid már teljesítette a penzumát, s egy bronzérem is került a csapathoz – gratula, Dávid!
Mivel az elit mezőny elég soványka volt, a rajtunkat előbbre hozták, így a 13.30-kor vághattam neki a számunkra kiírt 5 kör teljesítésének.
Sajnos egyedüliként kategóriámban, ami a verseny kezdetekor okozott is kisebb-nagyobb motivációs problémát. Kellett egy kör, míg magamra találtam, azonban utána elkaptam a fonalat, s igyekeztem felvenni a kesztyűt a környékemen tekerő fiúkkal. Így egyedül, de nem magányosan telt a verseny.
Habár a tavalyi nyomvonal is nagyon tetszett, az idén tett változtatások csak előnyére váltak a pályának. A lassítók pedig különösen kellettek, mert a poros-csúszós pályán könnyen túlvállalhatta magát az ember.
A személyes kedvencen azért továbbra is a lejtőzős “single track”-szekció.
Az előbbre hozott rajtnak köszönhetően a napnak is “előbb lett vége”, így a délutánt és estét egy kis pancsolással egészítettük ki. Az egyik ózdi kávézóban kaptuk a tanácsot, hogy Egerszalók helyett inkább Demjénbe menjünk, ami csupán néhány km-rel arrébb található, de szintén nagyon jó. Hát oda mentünk, s milyen jól tettük! Csúszdázás, termálfürdő, gőzkabin, punnyadás – mindezt akár hajnali 2 óráig. Mi persze puhányak voltunk, így 11-kor már otthon fújtuk a takarodót.
Summa summarum, sikerült kihozni a hétvégéből a maximumot, s végre jutott idő egy kis nem sportolós közös programra is.
A frissítésért köszönet Béla Antinak és Dávidnak, a fuvarért Viktornak, a fotókért pedig az Egri Triatlon Klubnak, Rózsának és Molnár Tibinek!
Eredménylista – Tereptriatlon OB, II. Ózd Kupa
Most hétvégén viszont egy újabb különlegesnek ígérkező versenyre utazunk, méghozzá a lettországi Marupe Maratonra, amely szintén Marathon Series állomás.