Amikor valaki nagyon felháborodik a másik fél sopánkodásán, azt kérdezi dühösen: “Hát neked semmi sem jó?!” Nem tudom, miért, én mostanában ennek a szemléletnek a fordítottjával szimpatizálok, ugyanis úgy gondolom, igen is a “rossz”-nak címkézett dolgokban is meg lehet látni az előre mutató utat, s igenis van minek örülni – legyen az akár egy csúnya kulcscsonttörés, mint az én esetemben.
Nem tudom, miért, de ez a hónap a változások hava számomra. Nem közhelyeket akarok puffogtatni, inkább csak én magam is próbálom követni és megélni az eseményeket – s talán ez a pár hét segít majd abban, hogy utolérjem az agyam.
A sok kavargó gondolat közül most háromról mesélnék ebben a fejezetben: a márkaváltásról, a 3 napos SHC-versenyről, és egy picit a hogylétemről.