Asszem, sikerült rekordot döntenem, bár most olyan dologban, ami nem a jó híremet öregbíti. Bevallom töredelmesen, az időmenedzsment terén bőven van még hova fejlődöm, a hosszas szünet oka alapvetően ennyi. Na de most…. 
Ahogy számolom, potom 10 versenyről ill. élményeikről nem meséltem még, pedig volt aztán minden: örömteli és elszomorító, “virágszagolgatós” és “killer” – be is sokalltam, úgy érzem. Mert a jóból is megárthat a sok… Úgy érzem, nem fizikálisan, sokkal inkább érzelmileg-mentálisan váltam túlterheltté. Nem tudom, voltatok-e már úgy, amikor azt érzitek, hogy egyszerűen nincs meg az egyensúly, a lelki béke….