Alcímként talán azt is adhatnám, hogy “Minden jó, ha a vége sprint”, ugyanis a tavalyi esztendőhöz hasonlóan újra másodpercek döntöttek a helyezésemről – ezúttal az ezüstéremért kellett kipréselnem magamból a maradék erőt az utolsó km-en, 5:05 óra versenyidőnél, a hatalmas hőségben. Még jó, hogy kedvemre valóak az ilyen körülmények. 😉
