a pálya tekintetében mindenképp. Vasárnap Singenben dörzsöltség és az “országútis” rutin diadalmaskodott, számomra pedig a tanulópénzt jelentette.
De azért nem szomorkodom, hiszen “erőből” így is meg tudtam érkezni a negyedik helyen a 81km-es, 2000m szintemelkedést tartalmazó, kegyetlen szeles pályán.
Hihetetlen – de korántsem véletlen! Talán így lehetne négy szóban összefoglalni, mit sikerült vasárnap a belgiumi Houffalize-ben véghezvinnünk (így többes számban, hisz egy maratonversenyt felkészült segítő nélkül esélytelen lenne ilyen eredménnyel zárni).
Ez a verseny is a UCI által jegyzett Marathon Series minősített futama volt, amivel újabb világkupa pontokat gyűjthettem – növelve előnyömet a második helyen álló belga bajnok Alice Pirard előtt (aki nem mellesleg az előző futam győztese volt). Szóval maradok az élen. 
