Vértes, Velence, Bakony Maraton – az elmúlt időszak eseményei. Sajnos EB nélkül, amit ha szívvel nehéz is volt, de józan ésszel végiggondolva be kellett látnom, hogy most nem tudtam volna a tavalyi 10. helyezésemet megtartani; az anyagi oldaláról, illetve az 1000km-es autózásról nem is beszélve.
Azért nincs semmi veszve, a realitások talaján maradva is bőven akad még elérendő cél! 
Van úgy, hogy kockáztat az ember, s megesik az is, hogy néha kénytelen beáldozni egy-egy versenyt egy főbb cél érdekében. Többek között ez (is) történt szerdán, a Buda Maratonon.
Nehéz szívvel vágtam neki a hétnek, ugyanis drága Pribeli István, akit csak “Prikos”-nak hívtunk, tragikus hirtelenséggel itt hagyott bennünket. A sportversenyeink technikai “lelke”, de még annál is sokkal több ő nekünk – igen, így, jelen időben, ugyanis tudom és érzem: ideiglenes csupán ez a távollét. Emellett pedig egy hatalmas kincs azok számára, akik ismerősének tudhatják magukat – boldog vagyok, hogy közéjük tartozhatok!
Milyen fura az élet: a hétvégi XCO Magyar kupa állomás szintén egy lelkes sportbarátra, Goda Péterre emlékezve került megrendezésre, aki szintén hirtelen távozott tőlünk.
így a hét elején rendezni kellett a soraimat, értékelni, újraértékelni sok mindent. A hét második felében újra előtérbe tudtam helyezni az edzéseket, pénteken és szombaton is keményen gyűjtöttem a szintet és a kilométereket. És vártam az XCO Magyar Kupa következő állomását.
