A szezon-záró franciaországi maratont követően a pihenőidőszak gyorsan eltelt, s már 2 cyclocross-futamon is tiszteletem tettem. Habár korántsem voltam-vagyok erőm és technikai tudásom teljében, jó volt újra bringás esemény részese lenni.
Ez az utóbbi pár hét nagy horderejű változásokat hozott magával, s rá kellett jönnöm, nem attól válik valaki felnőtté, ha betölti a 18-at vagy akár a 30-at. De még attól sem, ha felelősségteljes munkát végez. Attól sem, ha kellően műveli az elméjét. Attól talán, ha családot alapít… de leginkább attól, ha visszafordíthatatlan veszteség éri: ha elveszít valakit, akit nagyon szeret.
Szóval összességében nincs okom a panaszra, épp ellenkezőleg: hálás vagyok a lehetőségért, hogy ott lehettem, s “kipaszírozhattam” magamból a maradék fizikális-szellemi-lelki tartalékokat. Az pedig, hogy mekkora információ-szegénység jellemezhet egy elvileg komoly és nagy rendezvényt, más lapra tartozik… Egyébként rendesen “ki is borult a bili”, amikor sokadszorra kellett szembesülnöm azzal, hogy nem mennek gördülékenyen a dolgok. Így utólag azonban igyekszem inkább a pozitív oldalát megragadni, mert volt ám az is bőven!
