Habár az elmúlt és mostani hétvégének is a “ráhangoló” versenyzésről kellett volna szólnia, az igencsak téliesre (vissza-)fordult időjárásnak köszönhetően várni kell még a nyitányra. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy nem hajtottam meg magam, ugyanis nem rég terheléses vizsgálaton jártam…
Jelentem: életben maradtam – bár egy pillanatra voltak kétségeim…
Komolyan mondom, álmomban sem gondoltam volna, hogy mennyi “jótékony hatása” lehet egy jól megszervezett edzőtábornak, mint amilyenben részt vehettem a spanyolországi Costa Braván. Igazi feltöltődés volt – testileg-lelkileg egyaránt.
Hatalmas űrt szeretnék most valamelyest betölteni, hiszen majd’ 2 hónap óta nem adtam hírt magamról, noha korántsem volt eseménymentes az elmúlt időszak.
Nem szeretnék magyarázkodni, sem mentegetőzni; egyszerűen olyannyira “bénán” szervez(t)em a napjaimat, hogy ezidáig nem tudtam pár olyan nyugodt órát kialakítani, hogy leüljek, s szövegesen + képileg is összerendezzem a bennem kavargó élményeket, gondolatokat…
Mivel is tartozom? Egy 2012-es évértékeléssel, a Cyclocross OB-vel illetve a Budapest Cross versennyel, illetve életem első “rendes” edzőtáborának felejthetetlen élményeivel, amelyről múlt szombaton érkeztem haza. Ez így egyben azonban túl nagy falat, úgyhogy ez a bejegyzés most legyen a crossversenyeké.
