Statisztikailag nézve nagyon jó évet zártam: 42 indulásból 25 arany-, 9 ezüst- és 7 bronzérem. De ami ennél is fontosabb: fejben is kezdtem alakulni. Mit jelent ez? Leginkább azt, hogy kezdtem elhinni, hogy igenis lehetek partiban az elit női mezőnnyel. Leginkább ez okozott problémát: bebeszéltem magamnak, hogy “á, velük úgysem lehet versenyezni”, s pszichésen ez blokkolt is rendesen. Amíg Szász úr Győrújbaráton még 2007-ben ki nem ugrasztotta a nyulat a bokorból (eljött velem középtávra, mert, mint utólag mondta, nem akarta elhinni, hogy tényleg csak ennyi van bennem). Igaza is lett. A lányok meg nem akarták elhinni, hogy megy ez jobban is, mint azelőtt.

Olvasd tovább →