Már csak egyet kell aludni... Vagy inkább csak egy felet, hisz holnap 7.25-kor eldördül az ágyú. 2 év várakozás után végre számomra is.

Az elmúlt 3 évben már jó pár versenyen megfordultam, de az Ischgl Ironbike überelt mindent. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a 80 km-re 3800 m (!) szintemelkedést álmodtak meg a szervezők, már akkor is sejthetünk talán valamit. És mit kaptunk "kárpótlásként"? Na erre nem igazán alkalmas az emberi nyelv... Oké, persze, egy szuper kis szélmellény lett minden finisher jutalma, de sokkal többről van itt szó. Amikor ott állsz 2800 m-nél is magasabban, a falvakat már régen nem látod, az Alpok csúcsaira is mintha lefelé tekintenél már... És vagy nem bírsz megszólalni, vagy csak annyit, hogy "Úristen, ez csodaszép!" És nem a hidegtől borzongsz... 
Gondoltam rá, de korántsem volt ez elkönyvelt tény. Pályáztunk rá többen is jó eséllyel, ez is igaz. Kerülhetett volna Cseh Verára, Módos Gabira vagy Füzy Annára is a bajnoki mez ugyanúgy, hisz az elmúlt időszakban én is láttam, amit láttam... 

Recent comments