Dósa Eszter

Illetve arról, ami a "színfalak mögött" történt.

Szmog ugyan nem volt... vagy csak álmos lehet hősünk?

...

A Duna...

Van, aki nem szórja a pénzét autóbérlésre... Asszem Giant Trance bicó volt...

A hotelünk... nem 5*-os, de 42 EUR három főre baráti...

... viszont a hely sem volt valami sok. Így fordulhatott elő, hogy Szilárd az emeletes ágyon "végezte". De bírta a kiképzést!

Franciahonban ebédidőben szinte minden bezár, ez volt az egyetlen étterem, ahol megtömhettük gyomrunkat a sprint futam előtt... Brutál...

Azaz csak tömhettük volna, ha a lasagna nem lett volna tele a lassan emészthető spenóttal... de hát ez volt az egyetlen tésztaféleség náluk. Pedig etette magát... be is csomagoltattuk, jó volt az későbbre!

Szóval minden bezár, még az élelmiszerüzlet is.

A sprint futam. Elöl Helene, az abszolút győztes, mögötte Kiona, újdonsült holland ismerősöm. A háttér pedig festői... de a futam alatt valahogy nem erre gondoltunk...

A becsapós köves szakasz. Valójában nem is olyan ijesztő - csak be kell ülni picit a nyereg mögé.

A faluba vezető száguldós szakasz:

A legfürgébb srácok:

Viktor, kedves, mindkét maratonra rögtönzött nekünk szintrajzot! Jól is jött!

Nagyon pöpec!

Ez az ösvény még egész baráti. Olyan helyeken is átvezettek minket, ahol max. fél méter szélességben tudtál tekerni, különben vagy a sziklafalnak, vagy a szakadékba mész...

A tűző napon izgi volt ez az emelkedő. Többen a kígyózó felfelé haladást vagy a tolást választották.

A francia srác (na meg Szilárd megkedvelt) kecskéje, aki a Sidi cipőmet is szívesen megkóstolta volna... Ő már csak tudja, mi a jó...

Az eredményhirdetés előtt a Conliége-es kislányok autogram-vadászatba kezdtek:

Állítólag regenerációs szempontból sem hátrány a hűsítő fürdő. A szökőkút pont kapóra jött...

A 2. nap végén... a pezsgővel várhattak volna még egy napot. Érdekessége, hogy egy helyi borász felajánlása, a környék szőlőiből. Mint vasárnap este kiderült, tényleg jó fajta.

Fő kajáldánkban töltöttük fel épp szénhidrátraktárainkat(azaz nyomattuk a raviolit), amikor hipp-hopp megjelent egy rendőrautó, majd egy tűzoltó is... A szomszéd házba mentek be (tűznek jelét nem láttuk), majd sitty-sutty, el is tűntek. Nem értettük a dolgot mindaddig, amíg meg nem jelent egy gázos szaki. Bár ő is hamar lelépett...

A 2. és 3. napon indulás előtt regisztrálnod kellett. Mint a nagyok!

Hogy ne szedjek össze gombócokat a vádlijaimba, legurítottam a "szer"-t.

Az aszfalt minimális volt, egy-két átkötésnél csupán.

Hősünk kicsit túlvállalta magát lefelé, s felnin gurult be a technikai zónáig. A teleszkója is ott csonkult meg?

Efféle köves utakon nem volt hátrány az össztelós bicó...

Keresd a bringást!

A golf is népszerű hobbi náluk...

... mellette pedig a frissítő-technikai zóna.

A DH VB junior bronzérmese. Be is száguldott az abszolút 3. helyre.

Az abszolút helyezetteket a mókamester szpíker röviden meginterjúvolta.

A legszvósabb srácok, köztük Szilárddal:

Főnök úr még elküldött egy kis levezetésre. Egy Chille nevű falucskán, majd még egyen áthaladva ezt a kastélyt pillantottam meg a távolban. Majd odatekerve látom: lakják! Ez a Chateaux Le Pin. A tiltó tábla ellenére (úgysem értem, hisz franciául van), azért begurultam az udvvarra. Sajna a mobilom megadta magát, de elhihetitek, nagyon szép. Tiszta időutazás!

Este, miután megünnepeltük a Le Grillben a remek teljesítményünket, erre a bicóra lettünk figyelmesek. Vajon milyen magas lehet a gazdája?

A hazaút előtti bringapakolás. Nem árt az elővigyázatosság!

A genfi tó autóból...

... majd a gépről:

Szóval elővigyázatosság. A "kedves" Swiss így vigyáz a 110CHF-es (92EUR) külön kezelt bringás csomagjainkra. Lazán leküldték a poggyászledobón. Na ezt nem hagyjuk annyiban! Felháborító, hogy így lehúzzák az embert, s majdhogynem ripityára törik a bringádat. Soha többé nem utazunk velük, az 100%!