Dósa Eszter

Az elmúlt versenyzésmentes hétvége után jött a vasárnapi 180 fokos fordulat, az XCO Országos Bajnokság. Habár kissé túlizgultam a dolgot, a „papírforma szerinti” 3. helyet sikerült megszereznem – ezzel újbb 70 UCI ponttal járulhattam hozzá a sikeres kvalifikációhoz.

A verseny maga amolyan „vegyesvágottra” sikerült; volt, ami jól ment, de sajna olyan is, amit máskor ügyesebben is kiviteleztem már... Az igazat megvallva az utóbbi időben fejben nem voltam "topon", de látom, ezen is legalább olyan keményen lehet és kell dolgozni, mint a kiadott edzéseken. Szóval harcra fel! De előtte azért egy pár sort megér az elmúlt két hét.

Follow up:

Szóval múlt vasárnap olyan 120 év óta újra versenymentes hétvégém volt. Fájt is nagyon a pici lelkemnek... mert a "mézesmadzag" azért ott volt az orrom előtt, lévén Gyarmaton akkor volt a Palóc Triatlon. Segítőként természetesen részt vettem! Elég nehezen éltem meg, hogy lám, mindenki itt készülődik, csak én nem...

De sebaj, az OB előtt legyek legalább kipihent. Ami nem igazán jött össze, egész héten rosszul és keveset aludtam. Valahogy nem találtam a helyem...

A verseny előtt viszont várt még rám egy másik program is: Viktor úgy döntött (kis ráhatással? ), szombaton teljesíti a báti (=Batovce, Szlovákia) féltávú triatlont. Így is történt. Szegény jól meg is pírult (a napkrém ellenére is). Durván meleg volt. A hűtőtáska ilyenkor életmentő dolog!

Célba érése után pedig irány Pilisvörösvár; verseny előtt még egyszer meg akartam nézni a pályát, a múlt hét óta mit változtattak rajta. Jajj, a kedvenc részem leszalagozták, a laza talajos lejtőbe pedig betettek egy lassító flikk-flakkot. Pedig már kezdtem bringán abszolválni az egész lejtmenetet...

Egyébként így tényleg biztonságosabb lett, és ez sokkal fontosabb.

De más "meglepi" is volt: a "kedvenc" fahidam. Egyből a 3 évvel ezelőtti "mutatványom" jutott eszembe. Mondjuk most már nem ez a legdurvább híd, amin valaha átmentem (lásd Vysocina), így legalább emiatt nem volt bennem aggodalom. Na jó, egy pici az emlékek miatt igen (már ami az agyrázkódás miatt megmaradt...).

Szóval Blazsó Marcival este mentem még egy kört, amire szükségem is volt. Marci közben ellátott egy-két tanáccsal, aminek hasznát is vettem a versenyen - köszi,Marci!

Utána visszatekerés Pestre (Viktor sajna nem ért vissza, mert beszerezte az új csapatsátrunkat - ami vajon milyen színű? ), majd kaja és szundi. Amennyire egy pesti panel 10. emeletén lehet. Mondjuk nekem ment, szegény Viktor küszködött.

És eljött a másnap. Izgulás ezerrel. Miért is? Hisz elég valószínű volt a dobogós helyek kiosztása - hacsak nincs valami váratlan bibi. Arra azért kíváncsi voltam, Eszter és Barbi mit fog menni, bár Barbinak ez hazai pálya, hisz itt lakik... Szlovákgyarmaton én is élveztem a pályánk adta előnyöket (ha már ennyit dolgoztam rajta ).

A bronzérmet viszont mindenképp akartam!

Mielőtt a mi futamunkra került volna sor, végigszurkoltam a csapattársaim futamát: Erik 4., Norbi 12., míg Ibrányi Ati 15. lett kategóriájában. A meleg ekkor már elég ütős volt - amihez hozzájött a sok hosszú mászás.

Majd elérkezett a mi időnk. Kezdésként rúgtam magamnak egy öngólt: rossz helyen vártam a beszólítást nem hallottam, hogy sokkal lejjebb lesz, de ezt most inkább nem ragozom), így utolsóként, a 3. sorból rajtolhattam. Király. Az agyvizem kicsit felforrt, de ez van. Túlizgultam az egész versenyt, s nem voltam elég figyelmes.

De azért nincs világvége, felhajtottam az X-Oxygent, s vártam a rajtot. Bringa fullra belockolva, hisz aszfalt emelkedő van, s teljes gőzzel előre! Azaz a 3. pozícióba, amit eredetileg is szerettem volna. Imádom ezt a lockoló kart, nagyon nagy találmány!

A terv eredetileg az volt, hogy az első lejtőig kapaszkodni Barbiékra, ahogy csak bírok, de sajnos ilyen hátrányt nem kellett volna adnom magamnak, ezt nem bírtam már behozni. Egy ideig sikerült rájuk közelítenem, de tudtam, hogy az elején el akarnak lépni, s utána majd legyűrik egymást.

Mindenesetre kíváncsi lettem volna, meddig bírom velük a tempót. De ez most nem derült ki. Fekete pont.

Az aszfalt végén viszont megfeledkeztem a pukliról, aminek következtében rossz fokozatban voltam, így fennakadtam. Kaptam is az "áldást" hátulról. Sűrű bocsánatkérés, majd sprint tovább, le kell szakítanom a többieket, még az első lejtő előtt, ki tudja mi lesz ott...

Amint odaérek, látom, hogy az egyik srác felénél hibázik, s leszáll. Sokáig nem gondolkodtam, a felét inkább befutom, inkább akkor szálljak le, amikor én akarok, semhogy belemenjek, mert nem tudnám kikerülni. A biztos célba érkezés volt az elsődleges szempont - kivéve, ha meccselnem kell, mert valaki a nyakamon van a dobogóért folytatott harcban. Csak akkor fogok kockáztatni.

Szóval a felét befutottam, majd vissza a bicóra, s így abszolválva a lejtő hátralévő kanyarjait s csúszdáját.

Ekkorra már "észhez tértem", a kezdeti feldúltság után rendesen forogtak az agykerekek. Persze az Edző úr erre azt mondaná, hogy alacsony a pulzus... Hát...

A második, lassítóval megtűzdelt lejtő viszont nagyon gázos lett. Az előző napi zivatarnak ott nyoma sem volt, a lábszáramat is elérte a laza, poros talaj. Az első sikertelen próbálkozás után nyúlcipőre váltottam, s uzsgyi a lassító végéig. Szép, nem szép, de mindenképp ez volt számomra a leggyorsabb megoldás. A jövő tekintetében természetesen nem ez a cél, de most minél hamarabb való finiselést tartottam szem előtt.

Amihez 4 kört kellett teljesíteni. Mivel nagy volt a meleg, inni kellett bőségesen, s körönként lecsusszant a Speed gél is. A második körben kicsit benéztük ugyan a frissítést (mármint én is és Viktor is), ami egy kicsit megkavart, de Szabináéknál lesz valami folyadék, s mindjárt itt a kör vége. Addig úgyis rázatós lesz a szakasz, sokat nem fogok inni. Csak ritkán fordul elő velem, hogy teljesen kiiszok egy kulacsot...

Utána már szépen ment minden, nem csúcs szuper, de stabil köröket mentem, apránként összeszedve az előnyömet Gabi előtt - amit szerintem az első és utolsó szakaszban tudtam leginkább megtenni, a rázatós részen. Igazi össztelósnak való terep volt! Előztem is ott embereket!

Hát így telt el a 4 kör. Utána irány a levezetés (Brigit azért megvártam). Közben Reitinger Gabi és Evi is célba ért, kategóriájuk 11., illetve 7. pozíciójában.

Az eredményhirdetés után sem értek ám véget az "izgalmak". A pénzdíjas boríték kicsit "vastagabb" volt, mint a kötelező minimum, alig akartam hinni a szememnek. De jó! Bőven van helye... Közben pedig kiderült, hogy Viktor autója nem nagyon akar menni, jobban mondva nem igazán célszerű szétment kipufogócsővel próbálkozni. Főleg nem 100km-en. Hát szerelés.

Ekkor felmerült az is, hogy a 3. helyezettnek járó boríték tartalma valójában az 1. helyezett pénzdíját tartalmazta (csak rossz kategóriát írtak rá), így szépen visszamentem rendezni a dolgot.

Az autó pár gyorskötöző segítségével ideiglenesen meg lett tuningolva - el is jutottunk vele Ürömig. Ajjaj, ez nem volt nagy távolság. De hála az égnek, és a segítőkész idegeneknek, sikerült annyi cuccot összeszedni, amiből Viktor úgy megtuningolta a dolgot, hogy hazáig többször már nem kellett megállni. De nagyon durva, hogy mivel: 4 db gyorskötöző, 1 db köszörült bringabowden, illetve 1 db ablaktörlőtartó szár. Brutálisan nézett ki. Látjátok, lányok, milyen multifunkcionális kedvesem van? Nem eladó!

Hát így alakult a hétvége; fejben jobban lefárasztott a sok esemény, mint fizikálisan.

Most végre újra érzem magamban a lendületet, amihez szükségem is lesz, hisz a hétvégén újabb XCO kupafutam, s hamarosan itt a Bükk Maraton is!

A fotókért köszönet az Edző Úrnak és Panyi Jánosnak!

Eredménylista